Ne bánd, Kedves, az eltűnt éveket
Ne várd vissza az elszállt éneket
Ne keress gyógyírt, mert jó, ha fáj
Az Öröklétnek véget ne találj...
Add a kezed... míg én itt vagyok
Amíg a Hajnalcsillag ragyog
Nem ér hozzánk a Tél hidege
Add a kezed s a szíved vele.
Arcod a fájdalom elgyötörte
S a tükör, míg mosolyod hordja körbe
Tisztán ragyog, némán, fényesen
Nem tudsz nekem hazudni, Édesem.
De ha fájdalom vetül tükörbe
Ha lelked hever ott összetörve
Az a tükör hazudjon inkább
Avagy őrizze örökre titkát
Add a kezed... míg én itt vagyok,
Amíg nem szégyellsz álmodni, nagyot,
Miénk a világ, a fények, az árnyak
A hideg valóság és a Vágyak.