Mikor az éj csak megkínoz

És enyhet hoz a nappal

Vizes ágyamban hánykódva

Nem bírok magammal

Mikor a szó, ha elhangzik,

Nem cseng soká fülemben

Idegen zajok zúgnak, csak

Búgnak rendületlen

Mikor a falat ízetlen

És dísztelenek a házak

És lebetegít a magány,

Ha lelkem fellázad:

Kerülve könnyet és pátoszt,

Hogy "lenni, vagy nem lenni"

Érzed, itt az idő és most

Haza kell már menni.