(A jelen műért a szerző elnézést kér, nem igazi műfaja, de tanulságát fontosnak tartja megosztani.)
Németország felé zakatoltunk
Egy csomagoktól zsúfolt vonaton
Július volt, fiatalok voltunk,
Szerelmesek mindnyájan, nagyon.
Németország felé meg-megállva
Mintha rácsodálkozna az útirányra
A derék mozdony araszolgatott
A társaság hej, nagyon megszomjazott.
Kiszálltunk hát és egy állomáson
Megosztoztunk egy kis áldomáson
Fillérekbe' volt a sör korsója
és hogy útját hiába ne rója:
A pincértől, ki elhúzott mellettünk
Tíz korsó hideg sört rendeltünk.
Kitűnhet ebből: nem matekra jártunk,
Mert a tíz korsóra csak kilencen vártunk.
Azt hihettük: csendben áll a vonat,
Nyeltük boldogan a hűs kortyokat
Németország célnak nem utolsó...
Na de kié lesz a tizedik korsó?
Vitatkoztunk: elszámoltuk volna?
Mindenkinél megvolt már a norma.
Nem hajtott már senkit a szomjúság,
Nem tudtuk a tizediknek sorsát.
Míg a sörön osztozkodtunk csendben
A vonatunk túl volt ungon-berken
Robogott csak Németország fele
Kinek Endéká volt leánykori neve.
Németország messze lehetett még
Messzeségét tódítja az emlék
No meg az, hogy lemaradtunk róla
Így az egész nem is vált valóra.
Németország sokszor jut eszembe
De azóta időben teszem le
a korsót, s most kívánom Néktek
Hogyha egyszer nyomomba léptek:
Ne számolgassatok túl sokáig,
Míg nem juttok a dolgok okáig
Bárki marasztal, akárki nyafog:
Tizedik korsóra ne várjatok!