Hosszú az út az agytól az ágyig
Kusza gondolattól a kínzó vágyig
A sóhajtástól egy szál virágig
Fülledt nappaloktól forró éjszakákig.

Lassú idő visz ablak alatt állva
Régi szerelmed újra megtalálva
A véred száguld, mint az izzó láva
Kergeti szíved őrülten kalapálva.

Messze jövő, ne várj türelemre
De tűrj, amíg egy igen jön ezer nemre
Álmodban gondolj a sötét veremre
Ahol a vágy piros rózsája teremne.

Hogy szívedből az érzés ki ne haljon
Benned a lélek hogy meg ne szakadjon
Hasson az ész, alul ne maradjon
Ifjú véreddel egyszerre haladjon.