(Be kell vallanom, a komoly verselés mellett kifejezetten pihentet az alábbi műfaj. Elnézését kérem mindazokak, akik komolyabb versezet reményében kattintottak rám.)

Este, fürdés után, ha az ember pőre
(Azaz nincs más rajta, csak a saját bőre)
Nagy levegőt vesz, elszánja magát végleg
Hogy megtudja, mit mutat a fránya mérleg.

Előveszi szépen, lágyan törölgeti
Hogy kegyét megnyerje, még dúdol is neki
Majd a fürdőszoba választott szegletén
Leteszi, s rápattan mint a macska, hetykén.

Megreccsen a mérleg, lendül a mutató
Hamar odanézni ekkor nem volna jó
Emberünk izgatott, riadt pillantását
Veti oda - hasától épp, hogy rálát

Szemét dörzsölgeti - nem jó ez a mérleg
Ócska tucatáru, a fene enné meg
Ám mi van, ha mégis szeme hagyta cserben?
Újra méretkezik, egyre dühösebben.

Az örömre máma immár semmi remény
Kilencvennégy kiló megint az eredmény
Jókívánságait küldve Atkins úrnak
Emberünk ősz fejét ereszti a búnak:

Nagyot rúg a mérleg fémes oldalába
Ettől is csak neki fájdul meg a lába
Olyat mormol, ami nem bírja a tintát
Bánatában lenyel kilenc palacsintát.