Szolíd kis úrifiú voltam
Kényszerelegáns az öltönyöm
Feszengtem nyakig begomboltan
Ruhám lett kínzó börtönöm.

Egy réges-régi gólyabálban
Egy szőke tündér hellyel kínált
Láttam én, sok szép gólyalány van
S e vidám szőke tündér kivált.

Odalibbentem hát könnyedén
Mellévetettem magam lazán:
Nadrágom repedt a fenekén
Zakóm pedig hónaljvarratán.

Ő azt remélte, táncra kérem
Furcsamód csak húztam az időt
Nem gátolt pedig a szemérem
Mégse mertem táncba vinni őt.

Hol vagytok, ti régi gólyabálok?
Eltűntetek az idő vonatán.
Nem várnak már szőke gólyalányok
Nem vár énrám több tánc soha tán.