Ne vesd meg Uram, szolgád, kit porból gyúrtál
Büszkeségem látod, úgyis porba hullt már
Életem sok fénylő napját elmulattam
Szeretetre szomjam mégis olthatatlan
Megérdemlem Uram méltán, haragvásod
Csak még most az egyszer kérlek, adj tanácsot
Merre kormányozzam kopott, vén bárkámat
Ha vizeid fölött majdan jó szél támad?

Árnyékot kavarnak a hajlongó pálmák
Égzengés zavarja kopasz hegyek álmát
Lármás sirályok sivító hangja hallik
Kéklő villám fénye világít ki a partig
Lássunk végre tisztán: az ember mily kicsi
Midőn magát legyőzhetetlennek hiszi
Vezess vissza utamra, égi lámpás
Mennydörgés, vakító fény, szél-kiáltás...