Nekem az erdő köszön halk susogással
Neked a szél hoz messzi illatot
Nekem rossz álmodozni bárki mással
Neked mi rossz, kacagva itthagyod. 

Engem a tenger vize táplál, éltet
Te a fürdőkádban áztatod magad
Én feladnám érted a szingli-létet
Te azt mondod, neked még nem szabad.

Nekem a halál csendje tenne rosszat
Neked a csend olyan, mint a szennyfolt
A mosoly, mit a csend békéje hozhat
Arcodon alkalmi vendég sem volt

Velem az álmok hiába játszadoznak
Veled vagyok, ha szépet álmodom
S a ködön a valóság átragyoghat
És messze tűnik minden fájdalom.