Ha az éjillatú csend
          meggyfáim közé bekúszik
És békességet teremt
          ha magamban számolok húszig
Sejtem csak, merre verdes
          egy kóbor denevér szárnya
Sötétbe olvad kedves
          kerti virágaim árnya
Testem oly könnyűvé lesz
          mint fodor a víz tetején
Nincs még ilyen hely széles
          gyönyörű világ kerekén.