Az őrült ma újra letépi láncát
És járja az őrültek félelmes táncát
Világok úsznak a szennyes vizen
Zsebünkbe nyúl az ár - na 'iszen!

Úr lett az ember, ki az űrben jár
De elfogy a tudomány, ha újra jön az ár
Ki vagy, mi vagy - mindegy már a rangod
Ha megkondul egyszer a lélekharangod

S lesz, kinek senki nem nyújt segédkezet
Oly mindegy, bűntelen-é avagy vétkezett
Kicsit, nagyot az ár együtt sodor
Senki se több, mint egy hullámfodor.

Tudom, a félelem nem ölhet hitet
De kérlek Uram, ne adj ma több vizet
Kísért a rossz és bűnbe visz az éjjel
Míg álmainkat az ár mossa széjjel.