A függöny végleg legördült
A színpad üres már
Hová szökött előlünk
A nagy színészkirály?

A taps az éterben bolyong
Örökké zúg talán
Tövig égett a gyertyacsonk
A Múzsa asztalán

Arcán ott ült a fájdalom
Azt láttad mégis, hogy nevet
Érezted: fáj neki nagyon
Már ez az élet-szerep

Mulattatott, de mulatott-e?
Nem tudja senki már
Hogy Te mulass, csak az volt e
Színpadon fontos, mely oly sivár...

Aludj békén, színészkirály.