Az égen, mint őrült tűzkerék bolyong a Nap Köröttem barnára sült csípők ringanak S míg lehajlok, az égett fű megadón zizeg Ki hideg szobában ül, ezt úgysem érti meg Semmi sem mozdul, messzire jár a szél Valahonnan egy bágyadt dongó zenél S a hajnali harmat is csak távoli emlék Szárnyukat illegetik a káposztalepkék...
