Látom Barackvirágszín orcádon Fagyos esztendők nyomát Piros virágos kendőd suhan át Dér lepte, kihalt, téli Utcákon.
Mégis Mosolyog néha még az ég is Kíséri sietős, tompa lépteidet A hideg utakon végig egy tekintet Tükörbe vetve, némán Csakazértis.
Amíg élsz, Én mindig melletted leszek Szelek zaján, idők viharán erőt veszek Jobbra megyek, ha jobbra, balra ha balra térsz Én lépek utánad és nyomomba Te lépsz: Így nem olyan nehéz.
