alvó kisfiam ágyánál

Eltűnődve néha a világ folyásán
A Mindenség elámít oly sokszor
Megrémülve az elemek tombolásán
Nekem is arra támad kedvem - rosszkor
Keresve célt vagy értelmet a létben
Kell valami, hogy mérsékletre intsen:
Szeretni csak igazul és feltétlen
Hiszen tudom, más reánk bízva nincsen.

Illessenek csak rossz szavak és vádak
Tudom, a rossz szó méreg és gyilok
Nem élhetek már teljesen a mának
Bár a múlt borús, s a jövő még titok
Megváltanám én rögvest a világot
Ha lenne hozzá hatalmam vagy kincsem
Csendben viszem kis keresztem, látod
Mert bizony, más reám bízva nincsen.

És ha a világ rút harci zajra ébred
Hamis meleget ád égő könyvek lángja
Eljövök a tűzön keresztül is érted
Ha odaveszek is, nem leszel sosem árva
Ajtód előtt a lámpát most eloltom
Őrangyalod virraszt, hogy reggel Rád tekintsen
Ha újra napfény lesz úr az égbolton
Mert tudja Ő, hogy más rábízva nincsen.