Szemedből elszállt álom vagyok
Kit elhagysz minden hajnalon
Tekintetedben láng ragyog
S a vágy megcsillan ajkadon

Hajadon sikló napfény vagyok
Utaztam ezer csillag porán
Kutatott, mégis Neked hagyott
A kíváncsi földi tudomány

Messziről szökött szellő vagyok
Ki szoknyád fodrával játszanék
Évekké nyúlnak pillanatok
S nekem az örökké sem elég

Fogad közt omló kenyér vagyok
Ki Téged táplálna édesen
Emlékké gyűlnek a tegnapok
S nem hiányzik már a vége sem...

Szemedből elszállt álom leszek
Meglelsz majd magányos éjszakán
S kérlelem újra a végzetet
Lebegve ezer csillag porán