A félelem gyakran elfog:
Az életem majdan elfogy
Néha nem hiszem el, hogy
Elmúlik, ámde el fog.

Éltem csak, szívem kitárva
Hitetlenül, de nem ártva
Ám halandón, akit árva
Sirat, sorsára várva

Állok az élet-vártán
Szívem a hitbe mártván
Hittem: múltam lezárván
Egy másik élet vár tán.

Fakulnak színes álmok
Az égből ím, leszállok
Sorsommá nem lesz álnok
Délibáb: a Földön állok.