Hatezer forint, mondhatni nem nagy pénz. Tán szót sem érdemel, annyit biztosan nem, amennyit írtam róla. Vagy mégis? Olykor családok élnek ennyiből egy hétig.
Évici meg én a ....-ban jártunk. Azért pontoztam ki az egyik nagy hipermarket nevét, mert ma már az élő fába is belekötnek az unatkozó ügyvédek és felhajtóik. Célunk egy kis ünnep előtti szemle volt, hátha a karácsonyi nagyroham előtt tudunk venni ezt - azt a szeretteinknek.
Alig léptünk be azonban a fotocellás ajtón, egy kortalan, átlagos kinézetű civilruhás nőszemély pattant az utunkba, és egy színes cetliket tartalmazó fonott kosarat nyújtott felénk.
- Jónapotkívánoktessékhúzniegyetittanagymeglepetés - darálta levegőt sem véve.
Termetre nem volt épp terebélyes az illető, de az utat oly ügyesen elállta, hogy kikerülni nem tudtuk. Mire végiggondoltuk volna, mit akarhat, Évici már húzott is egyet. A nőszemély, meg sem várva, hogy elolvassuk, mi áll a cédulán, kikapta barátnőm kezéből, úgy tett, mintha megnézné, majd lassabban, tagoltabban, de ugyanolyan szenvtelen gépi hangon folytatta:
- Gratulálok, Önök meglepetést húztak, tessék közelebb fáradni - mutatott a széles közlekedőfolyosó közepén álló standjára.
Nem volt mit tenni, kelletlenül, de közelebb léptünk. Kozmetikumok sorakoztak ott több sorban, több polcon. Ismeretlen márka.
- Termékeinket bizonyára nem ismerik, ez egy most feljövő cég, de Ázsiában máris nagyon kedvelt - darálta a géppuskanyelvű nő és előkapott egy tetszetős reklámszatyrot.
- Mindjárt az elején hadd adjak a hölgynek egy nagyon finom új parfümöt - mondta, és megragadva Évici csuklóját, annak belső oldalára fújt valami ájert egy kis üvegből. Nem volt rossz, bólogattunk, de megpróbáltunk volna eloldalogni. A nőszemély észrevette, egy elegáns sasszéval újból elénk állt, és közölte, hogy a parfüm ajándék, beledobta a szatyorba. - Ennek a parfümnek a bolti ára nyolcezerötszáz forint lesz, de a cég nem költ reklámra, a reklámköltségeket inkább ingyenes mintákra szánja és Önöknek ajándékozza. Nos, mit szólnak ehhez?
Bólogattunk, hogy ez igen... De már sejtettem, hogy nem ússzuk meg ennyivel. A nő most egy tégelyért nyúlt. - Uram, ajándékozza meg a hölgyet ezzel a kézkrémmal. Levendulaillatú, zimizumi zsírsavakat tartalmaz, gátolja a bőr öregedését! Most egy fillérjébe nem kerül Önnek, mert a Cég - most jól figyeljen - ezt a kilencezer forintos kozmetikumot is ingyen adja Önöknek.
A pióca-nőszemély válaszunkat se várva repítette a tégelyt a szatyorba. Érezhetően gyorsult az addig sem lassú tempója.
- Most az úrnak mutatok valamit - közölte, és egy üveg after shave-et rántott elő. Már fújta is a kezem fejére, majd a kezemet megragadva tolta Évici orra alá.
- Aha, jó - dünnyögött barátnőm. Ekkor összeszedtem a bátorságomat és emelt hangon megszólaltam:
- Azt tessék végre mondani, mibe kerül ez nekünk? Mennyit kell fizetni?
A géppuskanyelvű azonban meg sem hallotta. Vagy úgy tett. Nyúlt a következő doboz után, melyben több apró tubus is volt, több, különböző illatú kenhető parfüm. Darálta, darálta a szöveget, melyből csak annyit hallottam, hogy ez is ajándék, pedig a boltban tizenegyezer forintba kerül.
- És itt van végül a legnagyobb meglepetés, a barackillatú tusfürdő, vadonatúj dizájn, tessék nézni ezt az üvegformát. Ugye finom. (Orrunk alá dugta a nyitott flakont.) Nos, ez is a csomaghoz tartozik, Uram, ugye ezt is mellétehetem? A felesége meglátja, elégedett lesz. Ugye nem sajnálja tőle? Nos, mert mindent azért nem adhat a cég ingyen, hát ennek itt most hatezer forint az ára - de a boltban tízes alatt sehol nem kapják meg. Mit tetszenek szólni, harmincözezer forint ára kozmetikumot kapnak meg hatezerért - nem gavalléros meglepetés? Igazi Mikulás, nemde?
Az, az igen. Tudtam én, hogy smafu az egész, de Évici előtt nem akartam kicsinyesnek látszani. Benyúltam a kabátzsebembe - épp hatezer volt benne - odanyújtottam, fogtuk a szatyrot és gyorsan odébbálltunk. Egyikünk se szólt vagy két percig.
- Cipő kellett volna - dörmögtem végül.
- Meg egy új iskolatáska - felelt Évici.
- Szerinted volt abban a kosárban más cetli is, mint meglepetéses?
- Aligha.
- Végülis - mondtam - tényleg nem jártunk rosszul. Finomak ezek a pampucok. Jó lesz Karácsonyra? Persze kapsz még mást is.
- Aha, jó.
- Mérges vagyok magamra. Meg kellett volna mondanom, a képébe kellett volna vágnom, hogy nem kell a cucc. Csak nem akartalak elkedvetleníteni. Gondoltam, hátha neked tetszik az a parfüm, meg a többi.
- Én meg neked nem akartam kedvedet szegni. Gondoltam, ha megveszed, hát megveszed, én meg majd örülök neki.
- Csak nem hagy nyugodni a dolog. Visszafelé nézzük meg a nyanyust, legalább kifejtem neki a véleményemet az erőszakról.
- Jó, nézzük - felelte. Azt szerettem Éviciben többek közt, hogy nem volt se hisztis, se erőszakos, és mindig díjazta az ötleteimet.
Rövid bóklászás után nem vásároltunk semmi egyebet, és kifelé vettük az irányt. A géppuskanyelvű asszony azonban felszívódott. A portékájával és a mi hatezer forintunkkal együtt. Vajon hány "meglepetést" osztott ki máma?
