(rigmus)

Sötét, hideg és hallgatag most az éjjel
Ballag mellettem, mint egykedvű barát
Birkózva az ingem alá kúszó széllel
Hiába álmodnék mára jobb cimborát.

Összepakolt, köszönt és ki tudja, hol jár
A régenvolt nyár, a csapodár, a csélcsap
S az esti gyors is ugyan, hol zakatol már...
Vagy a vonatfütty képzeletemben él csak?

A homályban messze, vidám kis fényecskék
Csábítnak, hívnak, csillogón, egyre-másra
S szétáradó nyugalom, csend és békesség
Kérnek ma éjjel utolsó vallomásra:

Legyen hát: az út rövid, s talán eretnek
Minden születő gondolat, úgy ez is az
Tán az úton hamis próféták vezetnek
De az út, az akkor is tiszta és igaz.