Megihlette gépem az őszi természet
A szél, a hó, az éjjeli mínuszok
Reggel a fagy, a nem induló buszok
S mert gondolni szokott, gondolt egy merészet:

Két megnyitás között, míg búgott a hűtés
Zúgott, cincogott, kattogott a hardver
Éreztem, hogy szívem hatalmasat ver:
Művem, mit írtam, a képről eltűnt, és

Mondtam egy mondatot, nyelvileg ízeset
- Gyéeftől hallván, mint annyi más nagyot -
Láttam, hogy műszerem igencsak lefagyott
Azon a hajnalon ez bizony így esett.

Jött aztán szerelés, többórás kínlódás
Komputerzseni, rendszergazda barát
Csodálkoztam: ejnye, csoda vigye, nahát!
Ütöttem is végre, mint lovát a szódás.

Telefonsegítség lett a vége végül
Hiába erőm s daliás termetem
Művemmel együtt elszállt internetem
Csak egy esélyt hagyván végső reménységül.

Azt mondta a fickó, megesik az ilyen
Ha gépem oké, ad új ípé címet
S míg fejem törtem, hogy találjak rímet
Visszajött a net is, csak úgy egyszeriben.

Visszajött, de mégsem: örökbecsű mívem
Mit Nektek szántam, azóta sem lelem
Megszökött, kering végtelen kábelen
Elektronok útján, szerényen, szelíden.

Magam sem tudom, a dolgok sora hogy van
Hová mehetnék szomorú panaszra
Egy a vigasz: "per aspera ad astra"
Ti pedig lehet, hogy így jártatok jobban.