rémes kínrímes

Vállaimon egy fakó zakó
Benne vagyok, mint zakó-lakó
Szorít kicsit, a korca feszes
Könyököm, vállam porca meszes.

Hajam is őszülőre fogta
Mint kamasz ősz szülőre szokta
Fogni kínját, mindazt, mi fáj, s ront
Rossz szavával reá, hogy: "fájront"...

S ha jó a tett, nem jár a rossz szó
Ily elvet vall a betyár Rousseau
Szomorítja e szócska szívem
Kritikusan szól ócska mívem

Életembe Te úgy estél be
Mint szép holdfény a rút estébe
Összegyűlt köztünk vagy félezer
Levél, s ígérted, ma mailezel

Itt állok mégis e-mailetlen
Mért vagy velem ily kíméletlen?
Mindegy, mért lett szerelmed fakó:
Elsirat most egy zakó-lakó...