Galambének 1.
Elhúztak, elporlottak az évek Elcsendesült a lágy galambének Az ajtó résén kiszökött szerelem Elosont a kertek alatt A halott idő temetésén Ólomként ül egy makacs pillanat Nem alszom már, csak Fekszem némán, csukott szemmel Vesződj el gonosz, így is látlak Jaj, mit tettél a szerelemmel.....
|
|