Fellázadtak lám a vizek

Ránkszakadott  mind az eső    

Tajtékzanak a tengerek

Menekülj, békét kereső

Eltűnt a Nap, az ég sötét

Felhőt tol a Pokol szele

Véghetetlen esők ködét

Komor függönyt eresztve le.

Szép tavaszra én, egy árva

Menedékre hol találok

Vágyaimat ködbe zárva