Emlékszel?
Még magasan járt a nap
Még könnyedén léptünk nagyokat
És elmondtunk egymásnak elégszer:
Mindent, de mindent másképp csinálunk
A bánat még vendég se lesz minálunk.

Emlékszel?
Hogy csapkodta a szellő
A vonat függönyét s az erdő
Hogy vágtatott mellettünk el
S hogy aludtunk nyolcan is négy helyen
És én Rólad álmodtam: légy velem.

Nem emlékszel,
Hisz az a vonat hol van már
Azt az erdőt elnyelte rég a láthatár
S a sátor sem vár magadfőzte ebéddel
Napfényes emlékből is elég az talán
Mi magától megmarad az idő asztalán

Emlékszel?
Hajad copfba fontad
Kezem kezedre odavontad
Szemed csillogott, mint a legszebb ékszer
Azt gondoltuk: minden, de minden
Előttünk még, s elrontva semmi sincsen.

Emlékszel?
Dús, sötét, rakoncátlan hajamra
És amit sosem vettem többé magamra:
Az érettségi öltöny hol penészel?
És hol van a kék kartonruhád?
Minden csak lehunyt szemem előtt fut át.

Emlékszem,
Az első házibulin ültem
Először csak magamba merülten
Majd kissé imbolyogva, merészen
Derekad remegve átkaroltam
Ó istenem, de boldog voltam…

És emlékszem,
Ahogy sok évünk elviharzott
S az az ölelés csak pár pillanatig tartott
Hogy lett mégis örökre részem?
Ez titok. Megtudni mindent rövid az élet
Mire kimondtam, látod, semmivé lett…