Negyvenhat fordulat a Nap körül,
És a negyvenhetedik majdnem kész
Ilyesminek csak eszelős örül
Míg sok kicsiből készül az egész.

Sötét sörény fejemen megkopott
S mint az élet észrevétlen hozta
Kincsem helyett, mit orvul ellopott
Ragyáimra nőtt a dús borosta.

Birkóznom kell az inggel is  –nocsak!
Tavaly még illett, lassú a divat
Mindent tönkretesz az undok pocak
Várhatják a lyukak gombjaikat...

Fájós lábam, hát hová is viszel?
Egy szőke bombázó ring előttem
Kihívón, amit senki sem hisz el
Mert mit is akarna éppen tőlem?

Éreztem, hogy áthevít az élet
„Van még igazság” gondoltam, köszi
Minek olvasnék tündérmeséket
Hiszen tündérnek itt ez a szöszi

S a szőkeség megállt, felém fordult:
„Csókolom”-na vigye el a kánya
Szívem dobbant, lelkem belebolydult:
Ági volt az, jóbarátom lánya.

Negyvenhat fordulat a Nap körül
És a negyvenhetedik majdnem kész
Ilyesminek csak eszelős örül
Vén bolond, most jobb lesz, ha hazamész.