Istenadta hajnali csend
Vasárnap van, s a zaj messze
Isten csendje békét teremt
S közénk száll, hogy kiterjessze.

Nem mozdulok, szemem zárva
Lét-nemlét határán járok
Ablak rését szellő járja
Álmomat meg szellő-lányok.

Hozzám szólnak s szavuk néma
Mosolyukra mosolyog még
Arcom csücske s én a béna
Léptük nyomába osonnék.

Minek szóljak? A csend beszél
S az éjbe múlott álmokat
Emészti már a szende szél
S a sors kimérte kárhozat.