(Ezért a "műért" némi magyarázattal tartozom. Néhai Romhányi József költő és nyelvzseni művei ihlettek, csekély szándékát is nélkülözve annak, hogy a jelen opust az ő alkotásaihoz hasonlítanám, de mindenképpen kifejezvén az iránta való mély tiszteletemet.) 

Vannak olyan kínos rímek
Mit az ember sosem ír meg
Részint mert az illemnek árt
Ha trágárba billennek át
S amit az ízlés aszálya
Enged, tiltja nyelv szabálya
S vice versa, tudja fene
Mikor, mit és hogy kellene.

Lényeg, hogy ki tollat ragad
Vagy a billentyűre tapad
Felelősséggel tartozik
Ha szép nyelvünkre bajt hozik
Tudni kell: az irkafirka
Jelzi, ha szerzője birka
Elismerés helyett sírás
Ha sérül a helyesírás 

Az se mindegy, mi a téma
Kiabál a vers, vagy néma
Ne számold a szótagszámot
Plágiumért fizess vámot
Sose legyél nagyon hosszú
Unalomért vagyon bosszú
Elfelejti az elejét
Ki a végén töri fejét.

Végezetül egy jó tanács:
Sovány ember pocsék szakács
Soha nem írt szép verseket
Ki olvasni nem szeretett.
Soha ne ejts fölös könnyet
Kapj kezedbe egy jó könyvet
Hagyd az írást – úgyis minek,
Ha a világ nem érti meg…