Fennragadtam a tegnap vonatán
Itt még tud mosolyogni a kalauz
Itt még érvényes a jegyem talán
Visszamosolygok. A szívem idehúz.

Fekete-fehér tájképek a falon
A párna foltos, kikopott bársonya
Tűnődöm csak, hogy hová visz vajon
Ez a vonat nem áll meg már soha. 

Mellettem ülnek hajdani útitársak
Szótlanok, de beszédes régi arcok
Mintha mind azt mondanák: no várj csak!
Megvívod te is az égi harcot.

És rohan és rohan és zakatol
Tovább a tegnapi álom-vonat
S várom, egy állomáson valahol
Megfordul, és talán vissza is tolat.