Az alábbi történet nyilvánvaló fikció, így azon szokásos szöveg, hogy minden hasonlóság valós személyekkel és megtörtént eseményekkel bla-bla-bla, szóval teljesen fölösleges. 

1.  -Damn!- kiáltott Robin Hood, amikor a sherwoodi erdő szélén, kedvenc patakjának partján megbotlott valamiben. Lehajolt, hogy megnézze, mi az, hát valami nagyon furcsát látott. Egy hosszú madzagféle volt, puha, sima, csúszós felszínű. Megrántotta, az egyik vége felől csörömpölést hallott és valami káromkodásfélét. Hamarosan egy olyan furcsa alak mászott elő a rekettyésből, amilyet Robin azelőtt sosem látott. Rövidnadrágja, rövidujjú, virágmintás inge volt, a fején olyan sapka, mint valami vödör, kezében szócsövet tartott.

- Melyik volt az az állat…- kezdte a virágosinges, majd megpillantván a sherwoodi hőst, csendesebb hangot ütött meg. – Ja, te vagy az Robin . Akkor minden oké.
- Minden micsoda? És ki a fene vagy te?
- Én vagyok a rendeződ, Robin. John Smith a nevem.
- Hogy a mim vagy te?
- A rendeződ. Én rendezem majd a filmjeidet. Mivel pedig a filmen minden szerepel majd, amit életedben csináltál, tulajdonképpen én rendezem az életedet.
- Hát ilyet még életemben nem hallottam! Mit jelent az, hogy rendezni?
- Semmi különöset. Én mondom majd meg, hogy mikor mit csinálj, de ne szívd mellre.
-Micsoda? Robin Hoodnak senki nem parancsol Oroszlánszívű Richárdon, jó Angliánk törvényes királyán kívül! Kotródj innen, te bohóc, mert komolyan megharagszom!
  Az idegen ijedten hátrált vagy két lépést, közben békítőleg magyarázta: -         Mondom, ne szívd mellre… Ma már mindenkinek kell rendező. Nem lehet csak úgy bele a világba szerepelgetni. De neked is jól jöhet még. Képzeld el, kapsz valami pocsék kritikát. Nem mindenkinek tetszik ám, amit művelsz, nehogy azt hidd…Ilyenkor nincs egyéb dolgod, mint rám mutatni. Te mindent jól akartál, de én, a rendeződ, más instrukciót adtam. Rámkenheted. Na, milyen ajánlat?
-         Sosem érdekelt, kinek tetszik amit csinálok, kinek nem. Én az igazságért harcolok. Aki velem tart, az nem panaszkodik. Aki meg ellenem van, hát jaj annak…Persze, hogy a nottinghami városbíró meg János herceg fújnak rám, de ők az ellenségeim. Barátom több van és azok meg szeretnek. Ilyen egyszerű.
-         Csakhogy ez idejétmúlta szemlélet ám, barátom. Mindennél fontosabb az image ( J.S. imidzs-nek ejtette, nehogy az „imázs” kiejtéssel normann-utánzónak tartsa őt Robin. De az csak szimplán hülyének tartotta. A szerk).
-         Az imi-mi?
-         A látszat, a kép, ami rólad kialakul. Mit gondolsz, mit fog gondolni rólad az utókor?
-         Mindegy mit mondanak: te nekem akkor sem parancsolgathatsz.
-         Nem parancs na, ha már ilyen érzékeny vagy, nevezzük instrukciónak. Meg aztán, ha már nagyon jóban leszünk, felőlem akár improvizálhatsz is.
-         Impro-mi?
-         Rögtönözhetsz, na. Szóval azt csinálsz, amit akarsz, de kifelé úgy kell látszania, hogy én rendezlek, érted? Hasznodra leszek, majd meglátod.
-         Bolond vagy, most már világosan látom. De bánom is én, ha nem kerülsz az utamba, felőlem tégy, amit jónak látsz. Csak azt a madzagot tüntesd el, mert felbotlunk benne.
-         Oké, oké, a kábeleket majd a fákra csavarjuk.
-         Oké, oké…ez tényleg hülye.

2.

-         Nos Robin, mizújs? Hogy sikerült a vizited Mariannál?
Robin Hoodot mintha darázs csípte volna meg. Lováról leugrott és a hang irányába fordult, kardot rántott.  
-         Ne bomolj, hé… Hát nem ismersz meg? John Smith vagyok, a rendeződ.
-         Hát te még mindig a nyomomban vagy? Vigyázz magadra, most is épp, hogy le nem szúrtalak. A menyasszonyom nevét pedig nagyobb tisztelettel említsd.
-         Jól van na, hát ha éppen tudni akarod, Mariann kisasszonyt már leszerződtettem. Stúdiót nyitok itt, a sherwoodi erdőben, kellenek a színészek.
-         Hogy mit tettél?! Mit csináltál Mariannal?
-         Leszerződtettem. Nna, ne gondolj semmi rosszra. Csak olyasmit kérek tőle, ami illő, és rendes gázsit fizetek neki.
-         Fizetsz neki? Hogy micsoda? Mit merészelsz, te? Egy nemeskisasszonyt nem lehet megfizetni!
-         De egy színésznőt igen,ogy Ho kedves barátom. És az ajánlatom neked is áll:  aláírsz nekem egy szerződést, és nem kell mást csinálnod, mint amit amúgy is tennél. Nyilazgatsz itt az erdőben, rendesen megrakod a városbíró embereit, epekedve várod Richárd királyt meg ilyesmi. Azt hallottam legalábbis, hogy ezzel telik a napod.
-         Hát igen. De ne merj csúfolódni a hivatalommal. Most a sherwoodi erdőben bujdosok, mert így rendelte az Úr, de lesz ez még másképp is. Akkor merj csak bohóckodni velem, ha a király trónusa mellett ülök!
-         Iigen, a király rendes nagy gázsit kér majd, gondolom. De ő is be van tervezve. Ja. Kell egy egyházi személy is. Az a Tuck barát vagy kicsoda, szerinted mennyiért vállalná a szerepet?
-         Milyen szerepet?
-         Hát hogy Tuck barát legyen.
-         Mondom én, te bohóc, nincs ki a négy kereked. De azért vigyázz, nem mindenki érti ám a tréfát.
-         Te vigyázz, kedves Robin. Nem veszel elég komolyan engem, pedig én tudom, hogy te is nekem fogsz dolgozni hamarosan.  Most is én volnék a rendeződ, csak te mindig különcködsz, önállóskodsz. Nem lesz ennek jó vége, Robin.
-         Ki vagy te? Mi a fenének jöttél ide?
-         Mondtam, hogy a rendeződ vagyok, Robin Hood. Szükséged van rendezőre. Hamarosan mindnyájan belátják, hogy szükségük van énrám, John Smithre. Tudod, az én füleim mindig ott vannak, ahol a nagy döntések születnek. És az én fülembe igen nagy emberek súgnak ám.
-         Én nem vagyok elég nagy neked? Mert én azt súgom, hogy hagyj végre békén minket, hagyd élni a mi kis életünket itt, a sherwoodi erdőben.
John Smith azonban ezt már nem hallotta, mert gyorsan eltűnt a sűrűben.(Dehogynem hallotta, fel is jegyezték neki, ahogy Robin beszélgetéseit és tetteit is feljegyezték. De ez kulisszatitok. A szerk.)

  3.

-         Ez meg mi a fene! - Fakadt ki Robin, aki a sherwoodi erdő kellős közepén a bábaasszony kunyhóját kereste. Willi barátjának felesége most készült megszülni hatodik gyermekét, s Robin vállalta, hogy szól a bábának. Ám a bába-lak mellett egy vadonatúj, csillogó-villogó házikót talált, mely méreténél fogva nem, de kinézetre igencsak palota lehetett. Robin, aki mindent ismert a sherwoodi erdőben, erre nem emlékezett. De már meg sem lepődött, amikor nyílt az ajtó és John Smith lépett ki rajta.
-         Ez itt a sherwoodi filmstúdió, kedves Robin. Innen rendeznélek téged is már mióta, ha hagynád.
-         Ezt… ezt miből építetted?
-         Vannak forrásaim, Robin. Számodra is lennének, de te nem vagy egy fejlődőképes ember, sajnos. Azért megkérdezlek: szerinted milyen feltételeket kellene szabnunk a szegénylegényeknek, hogy beállhassanak sherwoodi bujdosónak?
-         Aztán mi közöd neked ahhoz, kedves rendezőm? Voltak is, lesznek is próbák, bízd csak azokat rám, meg a bujdosókra!
-         Nem úgy van az, Robin Hood. A rendező az, aki feltételeket szab, vésd már a fejedbe. Én, mint rendező, már el is készítettem egy űrlapot, ezen keresztül lehet jelentkezni bujdosónak. Mivel te igen elfoglalt vagy, úgy gondoltam, hogy Tuck barát szedi össze a kitöltött űrlapokat, elhozza nekem, én aláírom, attól kezdve mehet a dolog. Egyébként a városbíró csatlósait is én válogatom, nekik egy más színű papírt kell kitölteniük.
-         Tudtam én, hogy egyszer az ellenségeimmel fogod összeszűrni a levet!
-         Lassan a testtel, barátom. Tudod, időközben megválasztottak engem az Erdővédők Szövetségének elnökévé, és az új sherwoodi earl is én vagyok.
-         Micsoda!!! A Locksley család ősi fészkében is te akarsz dirigálni?!
-         Régóta ezt teszem, barátom. De ne félj, gondolok rád is. Most mennem kell, mert Richárd király – akivel igen jóban vagyok, ezt ne feledd – rendezői tanfolyamot szeretne végezni. Én mondtam ugyan neki, hogy felesleges, a főrendező úgyis én leszek, de tekintettel kell lennem mások érzékenységére. Azért majd csak látogass meg, ha gondolod, jó?

4.

-         Felség, bizonyos Robin Hood kéri színed elé bocsátását…- szólt az ajtónálló.  Richárd király nagyot sóhajtott, majd intett, hogy engedjék be a sherwoodit. (Helytelen az ’ajtónálló’ kifejezés, nem lehetett ajtónálló, mert nem volt ajtó, valójában Robin egy sátorba lépett be. Amúgy ha lett volna ajtó, akkor sem állhatott volna a fickó rajta, csakis mellette. A szerk.) Robin Hood belépett.
-         Szervusz, Robin. Mi szél hozott?
-         Felség, kemény idők járnak…
-         Ugyan miért, Robin? Ellenségeinkkel lassan kibékülünk, trónunkat is nagynehezen elfogadják már azok is, akik ellenünk esküdtek. Béke van, az ország népe szeret….
-         Igen, igen, de a rendező, ez a John Smith…
-         John Smith a barátunk, te nem úgy érzed? 
-         Felség én jól emlékezem azokra az időkre, amikor arra buzdítottál, hogy senkit ne engedjünk a hazánkba, hogy védjük meg a földjeinket, a városainkat, az erdőinket bárkitől.
-         Mi akarsz ezzel mondani, kedves Robin?
-         John Smith betelepszik az otthonainkba, feldúlja az életünket és mindnyájunknak parancsolni akar…
-         Hát azért ez nem igaz, kedves Robin.  Nekem például sosem mondott ilyet.
-         Nem mondott, nem mondott… mégis ezt teszi…
-         Nana, hátrább az agarakkal, Robin. Mert én meg azt hallottam, elpályázol a sherwoodi erdőből. Anélkül, hogy velem ezt egyeztetted volna.
Robin Hood nagyot nyelt. Ez akkora hazugság volt, hogy előre elképzelni sem tudta. Elakadt a szava.
-         Na látod, látod – folytatta a király hamiskás mosollyal– tudok én mindent, megvannak az informátoraim. De lásd, a javadat akarom így is, hát azt ajánlom, keresd fel a rendezőt.

5. 

-         Látod, látod, mondtam én, hogy jössz még az én utcámba – vigyorgott John Smith is, amikor a sherwoodi hőst meglátta. – Nana, mit akarsz azzal a karddal?... Én mindig a barátod voltam, csak Te valahogy nem voltál hajlandó ezt észrevenni. De lásd, kivel van dolgod, segítek rajtad, mert bajban vagy ám, jól tudom.
-         Miféle bajban? És mit tudsz? – Robin leeresztette a kardját.
-         A király nem akarja meghosszabbítani a szerződésedet, én legalábbis így hallottam.
-         Anglia királya? És miféle szerződést?
-         Hát azt, amellyel az egész sherwoodi erdőt a te gondjaidra bízta.
-         Nem volt ott szerződés. A király a szavát adta és kész.
-         Mindegy az: lényeg, hogy útban vagy, komám. Nem vetted észre, hogy az utóbbi időben őfelsége, hogyismondjam, szóval mellőz téged?
-         Hát, hogy nem kérdez meg se a fakitermelés, se a bujdosók foglalkoztatása ügyében, azt én is fájlaltam. De ő a király, azt tesz, amit akar.
-         Azt ám.  A sherwoodi erdő a legjobb fakitermelőhely, bombaüzlet manapság. Őfelsége maga szeretné intézni az ügyeit.
-         Eeezt … nem hallottam..hazugság vagy tévedés lehet – mondta Robin. De a hangján bizonytalanság érződött.
-         És azt sem hallottad, barátocskám, hogy a bujdosók javát már szélnek eresztették? Rontják az erdő közbiztonságát, és persze sok vadat is fogyasztanak.
-         Ugyan már, a király nem tesz ilyet…
-         Nem? Hát képzeld, már az utódod is megvan. Valami Willy az, a Te csapatodból.
-         Willy? Az nem lehet! És Tuck barát?
-         …püspöki hivatalt nyert Exeterben. A pápánál persze én jártam ki neki, de Richárd is támogatta. Egyedül vagy, barátom.
Robin Hood lehajtotta a fejét. John Smith folytatta:
-         Nem fejlődtél, Robin. Valamikor volt benned fantázia, ragyogó dolgokat vittél véghez, de ma, ma más a módi. Nyíllal, karddal keveset érsz el, mert a csapatodat szépen, aprólékosan szétverték, szétbomlasztották. Kapcsolatok. Ismeretség. Pénz. Píár. (Ez utóbbi angol rövidítés ugyan, de Robin nem értette, mert akkor még nem volt ismert a fogalom. John Smith megkísérelte elmagyarázni, de nem járt sikerrel, ezért ezt a részt kihagyjuk A Szerk.) Te vagy a legjobb íjász égen-földön, na bumm, és akkor mi van? Régesrég lord lehetnél, valami kastélyban számlálgatnád a pénzedet, de nem, téged csak az íjászat meg a bujdosó haverjaid érdekeltek.
-         És most mi lesz? Menjek el keresztes vitéznek? Évek óta nem indult egy hadjárat sem. A zsoldossághoz semmi kedvem, pedig tényleg csak a fegyverforgatáshoz értek.
-         Sebaj. Lásd, kivel van dolgod: Inverness mellett van egy üres birtok. Egy kicsit magasan van, egy hegytetőn, de szép erdő veszi körül. A Tiéd lehet.
-         Inverness? De hát az Skócia! Nem is tartozik Richárd királyunk alá!
-         Na, ezért nem ő kínálja. Nekem vannak ott befolyásos barátaim, én szereztem. Na mit szólsz? Ne félj, egyszer úgyis Anglia királya lesz az úr ott is. Jómagam pedig már készülök egy kis vendégrendezésre a skótoknál. Na oké, Robin?