-Jó napot kívánok!
-Jó napot! Miben segíthetek?
-A heti rendelés ügyében jöttem.
-Ááá, igen, a Sanyi és társa…
- Igen kérem. Kész a szállítmány?
- Tulajdonképpen minden kész. Benne van a karton szappan, vécéillatosító harminc darab, mosogatószer a kívánt márkából a kívánt mennyiség, szóval minden a rendelés szerint. Azaz, mégsem: van itt egy apróság.
-Éspedig?
- Mutatom a rendelést, látja? Itt, az ötödik sorban. Olvassa el nekem, kérem.
- Tapírzsebkendő… Nahát, a Juci ujja megint melléütött. Ez nyilvánvaló elírás, papírzsebkendő akart az lenni.
- Az nem olyan egyszerű, kérem. Mert, ugyebár ha azt olvasom itt, hogy xapírzsebkendő, hát annak semmi értelme nem lenne, akkor magam sem gondolnék másra, mint gépelési hibára, de így…
- Hogy így? Mi mást jelenthetne ez a szó?
- Ezen én is sokat gondolkodtam, bevallom, utána is néztem néhány lexikonban. Nem érthetek mindenhez, ugyebár. Szóval a tapír az egy olyan helyes kicsi állat, nem is gondolná az ember, hogy a ló őse. A Przewalski-féle vadlóé, a zebráé és a házilóé is. Sőt, a pónié is.
- És ez az izé, ez a tapír használ zsebkendőt?
- Ugyan kérem ne vicceljen.
- Na látja. Kérem azt a száz csomag papírzsebkendőt és itt sem vagyok. Sanyi az árát már át is utalta, ott lesz a gépben, nézzen csak utána.
- Nos uram, lehet, hogy Ön ezt ilyen egyszerűen látja, sajnos azonban mi audit előtt állunk, nem vehetünk tréfára egy ilyen ügyet.
- Mégis, mit akar tenni?
- Én két lehetőséget látok: az első szerint eltüntetjük ezt a megrendelést. Szó sincs persze semmi törvénytelen dologról. Dokumentáljuk, hogy a megrendelés téves. Ehhez jelentést kell írjunk az eltérésről, ahogy az a megfelelő protokollban le van írva. Ezután értesítjük a megrendelő felet, azaz Önöket. Visszatérítjük a beérkezett összeget ismétcsak a megfelelő protokoll szerint, az egészet persze, hiszen nem tételenként vásároltak, hanem egyben. Így a szállítmányt nem viheti el, hiszen nincs kifizetve. Ez azonban nem vet jó fényt a működésünkre.
- Nem lehetne csak azt az egy tételt törölni?
- Nem bonthatom meg a listát. Azonkívül a tapírzsebkendő ki is van fizetve, mégpedig a papírzsebkendő árában. Nem mehet vissza ezzel a hiánnyal, hiszen az egyszerű csalás lenne részünkről.
- Nem javíthatnék bele kézzel abba az iratba? Aláírnám, hogy én voltam, tennénk rá pecsétet, miegymás.
- Sajnos nem lehet, a tegnapi nappal az összes létező helyre elment a jelentésünk: az Adóhivatalnak, a KSH-nak, az ÁNTSz-nek. Minden jelentésben benne maradt az ominózus tapírzsebkendő kifejezés. Valljuk be, még kissé murisan is hangzik.
- Jaj… és a másik megoldás?
- Ki kell találnunk a tapírzsebkendőt. Azaz, definiálnunk kell, hogy mit nevezünk annak. Ha létezik a tapírzsebkendő, akkor meg is lehet rendelni.
- Hohó, de akkor regisztráltatni kell a terméket. KERMI engedély, OÉTI engedély, satöbbi. Sőt, szerintem, mivel „food” jellegű terméknek kell tekinteni, még az OGyI is beleszólhat. Az eljárások évekig tarthatnak.
- Látom, tetszik már kapiskálni a lényeget. Én mégis ezt az utat látom járhatónak.
- Mégis, hogyan?
- Olyan entitásban kell gondolkodnunk, amelyhez a lehető legkevesebb bejegyzés, hivatalos eljárás szükséges.
- Jó, de hogyan? Már eddig is reménytelenül bonyolultnak látszik az ügy.
- Ne veszítse el az optimizmusát, uram, bízzon bennem, bízzon bennünk!
- Hallgatom. Rámegy a délelőttöm, a Sanyi megint megvonja a szabadnapomat, de legyen. Most már érdekel a dolog. Szakmailag inspirál, hogy úgy mondjam.
- Nagyon helyes! Szeretem, ha az ügyfél pozitívan áll a dolgokhoz. Művelt embernek látszik. Tényleg, milyen szakmát is képvisel az úr?
- Milyet, milyet, hát anyagbeszerző vagyok.
- De korábban azért mást is tanult, nemde?
- Igen, sebész voltam. De miért érdekes ez? Beszéljünk csak a tapírzsebkendőről.
- Bocsásson meg, nem akartam tolakodni, csak rokon léleknek érzem. Tudja, én meg matematikát tanítottam egy általános iskolában. Szóval, a tapírzsebkendő-kérdést szerintem legjobban a felhasználás oldaláról közelíthetjük meg.
- Vagyis?
- Vagyis amit tetszett már kérdezni, hogy ugyanis használnak-e a tapírok zsebkendőt. Utánajártam, és sem jogi, sem financiális, de még állategészségügyi akadálya sincs a dolognak, hogy tudniillik a tapírok zsebkendőhöz jussanak.
- Na de kérem, ez mégiscsak nonszensz. Egyfelől a gondolat bizarr, másrészt mi a fenének foglalkozna a Sanyi és társa cég náthás tapírokkal?
- A tapírok orrát természetesen az állatgondozók törölgetnék. A Sanyi és társa pedig jótékony célra fordítana egy jelentéktelen összeget, amit persze még az adójából is leírhatna.
- Az se biztos, hogy van egyáltalán tapír az állatkertben.
- Természetesen már érdeklődtem. Van tapírjuk nem is egy. Köszönik a segítséget, bár ők is furcsállották egy kicsit. Jobban örültek volna tápláléknak vagy egy új kifutónak.
- Akkor végülis mi a teendő?
- A miénk annyi, hogy írunk egy protokollt a tapírzsebkendőről, a rendelést megelőző dátummal. Egy hét múlva jön az audit, addig simán megírom. Ön pedig gondoskodik arról, hogy az Állatkertbe eljusson a szállítmány.
- Értem. Akkor… végülis… vihetem a szállítmányt?
- Semmi akadálya.
- Egyidejűleg elhoztam a Sanyi és társa következő havi rendelését. Tudja, csak azért, hogy menjenek a dolgok. Gyorsan fogynak a tisztasági cikkek.
- Bölcs előrelátásra vall. Lássuk csak. Egy karton szappan, harminc darab vécéillatosító, ez oké. Mosogatószer mint eddig. Hajjaj…hajjaj….ez megint nem lesz egyszerű…
- Már mi nem lesz egyszerű?
- Nézze csak, mit írt a főnöke: itt, az ötödik sorban, látja? Ez megint nem lesz egyszerű…
- Te jó ég! Panírzsebkendő? Jól olvasom?
