Hol vagy most ?
Mikor az éj meredélyén
rámtalálnak a hulló csillagok
és kegyetlen fényükkel
szétszakítják lelkem védõburkát.

Hol lehetsz most,
mikor magánypók hálójába
tévedt szivárványpillangó lelkem
érted kiáltott,
s megmenthetett volna
egy mozdulatod

Merre jársz most,
mikor agyam útvesztõit kutatják
gyilkos valóságdémonok
hogy rideg nemlehet-méreggel
kiirtsák didergõ tündérlényedet.

Elõbb mennybe, aztán
pokolra szálltam
Megmártóztam örömben,
s csontig hasító fájdalomban,
hitetlen hittel rádtaláltam.
Elfordított arcod látni nem akartam !
Másra nézõ szemed, nem figyeltem !
Dalaim süket füledbe dúdoltam !
Megtagadott Istenhez,
csodáért imádkoztam !
Véráztatta áldozati kövön
lelkem porrá zúztam !
A sátánnak életem felajánlottam !

De mindeniktõl becsapatva kérdem :
HOL VAGY MOST ,
mikor már a remény is
oly rútul elhagyott
és régen nem ragyognak rám
bátorító csillagok.