Ha elszáll testünkből majd a lélek
s porhüvelyünket a tüz emészté meg,
s belőlünk semmi más nem marad,
csak egy marék hamu, kevés salak,
Verseimben akkor is fennmarad,
szirén-lényed, ahogy én láttalak,
az oldhatatlan vágy amivel vártalak.
S aki olvassa, irigyen gondol majd rád,
ez volna a halhatatlanság?
