Meditácio 6.
Hittem, a világnak vége !
Kinyujtott kezem szived el nem érte.
S a belém mart fájdalom
' majd elhozza önpusztításom.
De magam elszégyelve eszmélek fel,
az Élet erre mit is felel ?!
Mert fájdalom, mit sugall
a háborúban meggyötörtek
-üres tekintete
Gyilkos kórban szenvedők
-remegő keze
Éhinségtől felpuffadt gyermek
-könnyező szeme
A megkinzottak borzadó sikolya.
Megerőszakolt gyermeklány iszonya !
S ha mindez fájdalom ! Igazán !
- s az enyém nem.
Mit kezdjek akkor mégis,
- fel-feltörő könnyeimmmel ?!
|
|