Madártetem a porban
Madártetem a porban.
Döglött madár mondod,
S hajlok rá, - úgy is gondolod.
S nem érted a különbséget,
ahogy, halkan, szomorúan mondom:
barátom . Ez a madár halott.
Ha tenyeredbe veszed
apró törékeny testét,
nem látod-e, hogy még
holtában is mily szép ?
Nem érzed át mily csodák
történtek meg addig
míg tojásából kikelve
repülni kezdett e tollpihe?
Hogy puszta létezése
szárnyalása, éneklése
mennyi örömöt lophatott
a földhözragadt szürke létbe.
S mennyire hiányzik majd,
hogy vele halt meg egy dallam
mit Ő dalolt fenn a magasban,
s a szárnyaló szabadságból
meghalt vele egy kis darab
melynek szépségét megmutatni
fenn a magasban Ő tudta csak.
Döglött madár . - mondod,
pedig barátom tévedsz !
e kis csoda, ez a madár,
Halott !
|
|