Hát mondd
kóbor kis lélek
mi ûz és hajt most téged
kivetkõzvén magadból
miért zavarod folyton
a szabályokat betartó
normális létet ?
Miért van, hogy külön erõ
kell, hogy fékentartsalak,
s még így is folyton
lerázod magadról
a felépített korlátokat ?
Minden úgy ég bennem
kamaszkori érzésekkel
ég, lángol a vérem !
Vágyom látni újra ÕT
hallgatni hangja dallamát
nézni gyönyörû szemét
érezni kedves illatát
hát ez ! Ez a szerelem
Szerelem !? - lári-fári !
ezt nem hiszed te sem !
titokban lopott etye-petye
kis hamis kaland
csak ez lehet ugye
mit nem tudhat senkise !
Ez szerelem neked !?
Vagy mit mondasz “ NEKIK”
hogy horgászni megyek ?
Nem ! Én õszinte leszek !
Õszinte ?! Ember !
Tudod te mit teszel ?!
Hát azt hiszed tán
hogy ez így majd mehet ?
hogy körülötted az emberek
úgy tesznek majd
ahogy te elképzeled ?
Elfogadják hóbortos
képzelgésedet?
Elûznek ! csalónak bélyegeznek !
De hát tõlük én
nem veszem el a szeretet!
Kinek kell az így !?
Fogadtál örök hûséget ?
Azt nem !
soha senkinek !
Mégis hûtlenséggel
vádolnak meg !
Kipellengéreznek !
De hát e szerelem
Már nem kellett senkinek !
Csak tombol itt bennem
és hozzá ÕT nem én kerestem!
És nem adhatom másnak !
Furcsa kis lélek
hát miért nem érted
birtokba vették léted,
szõröstül, bõröstül övék !
és nem tûrnek kivételt !
Különösképp ilyet nem !
Hagyj fel végre ezzel !
Na de ha szép !
ez igézet
és csodálatos fények,
és kéktüzû szemek....
Állj már le !!
hát nem érted ?!
Meg sem hallgattattál !
Te nem vagy filmsztár !
nem vagy híres író, mûvész,
még milliomos sem vagy,
hogy megtehesd !
Nyugodj meg végre
és felejts !
Hát hulló csillag
párnámmal mi lesz ?
csak nézzem tehetetlen,
hogy közönylégkörbe érve
egy villanással,
sziporkázva elégjen?
Legjobb ha így teszel !
és mégis, ha egy szót szólna
vagy intene csak !
tán egy pillantás is elég volna,
hát gyõznék feletted biztosan !
Ó balga lélek ,
E gyõzelem jó volna ?
Tüzed mint szalmaláng
úgy lobbanna el
S a friss hamut a szél
szétvinné mint hópihét
Mi maradna belõle mondd ?
Hát ez mit más nem érthet!
Az emlék, a varázslat !
A múló perc öröme,
hogy égtél ötvenfokos lázban !
hogy 120-at vert közben a szíved!
Hogy benned minden remegett !
Mert Õ ! ha egy percre is
SZERETETT !
hogy egy boldog pillanat
s tiéd lett volna ,,,,
Hagyd már abba !!
Megõrjítesz !
Ezután elviselném,
a te rideg, számító,
kimért lényedet,
szabályaid is betartanám,
és viselném korlátaid,
mert mást már nemlehet.
Úgysem lehet !!!