Oh Uram, hogy gyûlöllek téged!
Mert képedre teremtettél,
s rám mint tükörbe nézve,
elûzted magadtól – magadat.

Oh Uram, hogy gyûlöllek téged!
Mert nézve, hogy fejlõdsz ki bennem,
megundorodván magadtól
folyton büntetsz Engem.

Oh Uram, hogy gyûlöllek téged!
Tanítónak a Jót, a földre küldted,
de gyermekétõl nem tanult az Ember,
féktelen dühödben Öt áldoztad fel!

Oh Uram, hogy gyûlöllek téged!
Hisz neveddel ajkán hány ártatlan égett!
És hány hatalmas papod
szentesített büszkén háborús vétket!

Oh Uram, hogy szeretlek téged!
Mert ha megtagadom
a bennem lázadó éned megbocsátasz,
ostyát adsz kegyelemkenyérnek.

Oh Uram, hogy szeretlek téged!
Mert templomodba lépve,
ha térdet, fejet hajtva megalázkodom
minden bûnöm alól feloldoztattatol.

Mert bennem TE lakozol!
Mint hatalmas Isten!
S én nem tehetek mást
mit elültettél Bennem!