Félelem ! miért ? mitõl ?
nem tudom, csak van,
s meggyötör
felébreszt álmomból.

Apró piciny vagyok
oly elmorzsolható
s mi bennem ilyen
az nem látható.

Mennem kellene
ha tudnám hova,
elõttem, s mögöttem
az úttalanság pora.

Pedig lépkedek
nyomom mégsem látható,
az út melyet bejárok
semmihez sem hasonlítható.

Nem távolodom!
De közelebb sem jutok!
Pedig “belsõ arcomon”
véres veríték csorog.
S ha elfáradnék, s végül
ha lepihennék kicsit
máris jön és mar a :
Félelem - s nem tudom
mitõl és miért
csak van , s meggyötör
felébreszt álmomból.