Mikor úgy hittem

már teljesen mindegy

mert feloldódott bennem

az elsõ zsibbasztó döbbenés,

s lassan olyan lett a lelkem

mint tomboló hurrikán szívében

a mélyen hallgató csend

mely után ólmosan lassú az ébredés

Mikor már hitem - nem is fáj,

mert elveszett már ami fájjon

s idegenebbnek éreztelek már .

mint valaha régen

s hittem szépséged már nem is látom

RÁDNÉZTEM !

S a szemedben megcsillanó fénytõl

összeroppant a távolság,

s úgy tört elõ a mélybõl

e néhány gondolat, mint hányás

mit az ember szégyenében visszatart :

>úgy szeretném öledbe hajtani fejem,

>hogy simogasd lágyan, kedvesen,

>oly jó volna odabújni hozzád,

>csak, - még egyszer !

>úgy mint kisgyermek

>kit árvaság fájdalma vert meg,

>és suttogni könnyekbe fulladón

>hogy Te ne is halhasd meg

>hogy ne zavarjon e fájdalom

>Várj még ! csak Egy Percet !

!! Hiszen még nem is szerethettelek.