Kedves Barátaim

Nem lehet megérteni a történteket, ha nem mutatom be azt a környezetet, ami hősünket (mármint engem) körülvett.

„Forradalmi” időszakot élűnk, a rendszerváltás korát. Rendkívüli a zűrzavar az egész társadalomban, az emberek fejében, a munkahelyeken, a családokban. Mint minden forradalomban a „győzelem” eufólikus örömmámora után a szürke hétköznapok eléggé megzavarják az emberek lelkét. A csodavárás megint nem egészen úgy sikerült, mint hittűk, és valahogy több embernek lett rosszabb, mint gondoltuk volna.

Nagy a zűrzavar a gazdasági életben is. Hirtelen, az addig világhírű vállalatokról kiderül, hogy pocsékul termeltek, és amit csináltak eddig az eladhatatlan. Cégek alakulnak a semmiből egy-két ügyes „vezető” révén szinte szétfolyik az „Állami vagyon” jelentős része. Magyarország történetének egyik meghatározó „zászlós hajója” a Nagy Vörös Csepel (korábban Weis Manfréd) több ezer ember munkaadója, kártyavárként omlik össze és lesz egy pillanat alatt az ipar elsőszámú csodaválla-latából, Ipari Múzeummá.

Úgy hordják szét a felhalmozott vagyont kisebb-nagyobb „felszámoló” haramiák, mint a sírba tett emberről a férgek a húst és nem marad más csak a csupasz váz.

Nos hősünk is e cégcsoport egyik legnagyobb vállalatának elismert műszaki vezetője. Száznál is több ember dolgozik a keze alatt, és mire felébred a változások okozta kábulatból, szinte a portás szerepe marad neki, a szétcibált cég „épületének” be kell zárni a kapuját.

Egy pillanat alatt, végkielégítéssel az utcára kerül, egy olyan világban ahol mindenütt csak úgy szórják ki az embereket az utcára.

Megmaradni otthon persze képtelen. A sebnyalogatás nem az ő műfaja és a sopánkodás sem. Mindegy mit, de dolgozni kell!

Így kerül végül is egy fuvarszervező céghez egyszerű diszpécserként (kezd el, aztán majd meglátjuk) fiatalok közé, akik úgy néznek először rá, mint egy kövületre, hiszen számukra elképzelhetetlen, hogy valaki ilyen képzettséggel, tapasztalattal, beáll közéjük kezdőnek.

Nos nem szaporítom tovább a szót, de ennyit tényleg, muszáj volt a környezetről leírnom, hogy jobban megérthessétek a történteket.

Most a környezet bemutatása után, mielőtt megismernétek azokat a leveleket, amelyek megszülettek e szerelem során, és mielőtt végigkísérnétek engem a belső vívódásaimon, jó lenne, ha tisztán láthatnátok mennyire furcsa is ez a történet és mennyire valószerűtlen.

Egy „tisztább” pillanatomban írtam egy levelet ennek a leánynak, hogy lássa menyire érzem ennek az egésznek a bizarr voltát.

Ha kicsit kilépünk a történetünkből és megfelelő távolságból, egy egészen más gondolatsugárral világítjuk meg, érdekes következtetésekre juthatunk.

Vajon nincsen-e igaza annak a „hitnek” amely azt vallja, hogy a lélek, tapasztalatot gyűjteni születik erre a világra és mindenkinek megvan az a helyzetsor, amit végig kell élnie, hogy így gazdagodva, a megélt örömök és fájdalmak sorát végigjárva, látva minek mi a következménye, újjászülessen egy másik dimenzióba.

Nos ha teret engedünk ennek a feltételezésnek, akkor lennie kell egy „kottának” ami szerint bizonyos dolgoknak meg kell történnie velünk. Nem a mód van bekódolva, hanem az élményhez vezető út, és ami „kiszabatott” az bizony megtörténik bármi áron is. És aki nem hisz az ilyen dolgokban figyelje meg e levelet és gondolkodjon el rajta, vajon létezik-e a véletlenek ily halmaza csak úgy magától, vagy esetleg mégis van valami elrendeltetettség az életünkben.

Még annyit magyarázatként, hogy mivel nem volt módom rá, hogy személyesen beszélgessek vele a bennem zajló érzésekről, gondolatban megteremtettem lényét magamban és beszélgettem vele. Ezt le is írtam egy versemben:

„Nekem nem kell fénykép rólad

mert minden egyedüllétemben ott vagy

előjössz, s leülsz egy gondolatágra,

lógázod lábad kedvesen, s gúnyosan

mosolyogsz rá minden hibámra.”

Íme a levél:

Levél a „VÉLETLEN”-ekről

Nem tudom foglalkoztál-e már gondolatban az ember sorsának törvényszerűségeivel. Azzal, hogy vajon minden „csak úgy” történik velünk a világban, vagy van-e benne irányítottság, „elrendeltettség”

Hát ezekről, a dolgokról „beszélgettem VELED” akkor, amikor azt az SMS-t küldtem.

Néha talán jó lenne úgy is, hogy ott is vagy!

Persze nem biztos, hogy ugyan úgy és ugyan az jönne elő belőlem a számtalan „Korlát” miatt, amit óvakodok átlépni VELED szemben. Leírva más! Legfeljebb nem olvasod el, vagy elolvasod, de nem reagálsz rá semmit (már úgy megszoktam.) Nem is tudom milyen, lenne szemtől-szembe!

                                 HUH.!!!!!

De félre a személyes dolgokkal, a sors furcsaságairól „beszélgettem” veled és most úgy döntöttem leírom neked.

Miért ?! Nem tudom! Valamiért, muszáj!

Tán belebolondulnék ha, nem írnám le, úgy, mint a verseket, vagy a dalszövegeket. Valahogy megszületik bennem, és addig-addig furkál, amíg le nem írom. Persze mehetne a fiókba utána, de úgy vagyok vele, hogy mivel ezek Miattad, Tőled,

keletkeznek, hát a Tiedek tulajdonképpen és nekem nincs jogom visszatartani őket.

De már megint csak mellébeszélek ! Vissza tehát a Sorshoz - a Nagy Szervezőhöz.

A sorsomhoz ami valamilyen kegyetlen játékszabály szerint zajlik

IME :

VÉLETLEN 1,/

Fordulópont jön el az életemben mert a korábbi munkahelyemen felszámolás van. Bánatosan bár de kiadják az utam és én a „ Kiváló képességű vezető „ az utcára kerülök. Némi egyéb próbálkozás után a Fuvartrans-hoz kerülök fuvarszervezőnek, és addig kevereg velem a történet amíg a Zwackunikum raktárában kötök ki mint felügyelettel megbízott képviselő. Akkor aztán még teljesen gyanútlanul, hiszen semmi közöm hozzád találkozom veled. (veled - így kis betűvel)

Gondold csak végig mennyi mindent kellett a háttérben elrendezni, hogy ez a találkozó létrejöjjön.

A teljesen kezdő vadidegen fuvarszervezőből akiről senki sem tudott semmit, nem is ismerték korábban, igen rövid idő alatt felügyelő képviselőt kellett csinálni a egy rendkívül szigorú szabályok között müködtett szeszipari raktárban.

Elintézni, hogy aki már évek óta ott dolgozott egyszerre ne legyen jó, és máshova akarják tenni. Aztán arra is találni kellett valami bagatell ürügyet, hogy ott én egyáltalán szóba áljak veled, hiszen a munkánk egyébként nem hozott volna össze. Mindez azért a Nagy Szervezőnek csak összejött.

Na de ez kevés volt, hiszen azon túl, hogy tetszettél, bennem különösebb visszhangra ez nem talált. Persze akkor még otthon is minden Ok-volt.

Tehát egy egyszerű adminisztrációs téma miatt összejöttünk és lényegtelen dolgokról beszélgettünk, Én megpróbáltam meglehetősen természetes lenni és mutatni a korom ellenére „jó fej” vagyok, te pedig kellő tisztelettel viselkedtél a „felügyelő bácsi”-val.

 VÉLELEN 2,/

 Dunaharaszti ! A sors furcsasága , majdnem csődje a dunaharaszti raktár.

 Amikor a Zwack kihelyezett raktára megszűnik az embereket szélnek eresztik a vidéki raktárból (igy téged is) és távol kerülünk egymástól. Na de nem kell félteni a „Nagy Szervezőt” csak elintéződik valahogy, hogy Te munkahelyet keresve jelentkezz egy frissen alakult raktározási céghez, ott fel is vegyenek, és hová ?! Nos nem akárhova hanem pontosan abba a szobába ahol én is dolgozom.

Aztán előbb utóbb a feladatok is közelebb hoznak minket. Mert ott kellett Téged tartani, mozgatni a szemem előtt, hogy lássalak nap mint nap. Játszani is kellett kicsit a dolgokkal, hogy közelebb kerüljünk, legyen közös téma, kávézás, cigizés kajálás stb.

Aztán el kelett intézni, hogy az amúgy igen csinos lánynak „véletlenül” éppen akkor legyen teljesen reménytelen szerelmi csalódása és hirtelenjében senki ne akarja megvígasztalni.

 De még mindenki gyanútlan, és én sem figyelek rád eléggé. Igen ha most visszagondolok rá valami tán halványan megérintett. Emlékszel még verset is mondtam nektek, de semmi több.

( ez nem OK. - a pasi nem akart lépre menni!)

És újra borul az egész ! Vége a szobi szörpös ügynek a dunaharaszti raktárban.  Kilépek onnan és igen messze kerülhetnék tőled, annyira, hogy normál esetben még azt is elfelejthetném, hogy léteztél valaha. A Szobi szörp visszautasíthatatlan ajánlatot tesz, legyek a logisztikai vezetője, s természetesen elfogadom. Igy kerülök a világ másik végére, és a kapcsolat megszakad.

De ez nem normális eset, ez csak pihentetés volt.

 VÉLETLEN 3,/

Nem fárasztalak annak a leírásával, hogy mennyi szervezés kelett ahoz, hogy végül a szob budapesti raktárt akarjon csinálni és természetesen engem nevezzen ki vezetőnek. Majd több sikertelen cégpróba után megalakuljon egy kis fuvarszervező cég ahol két ember dolgozik mint ügyintéző Karcsi aki amúgy régi munkatársam, én tanítottam be erre a munkára és a másik nem is lehet más mint Te aki megúnva a dunaharaszti raktári munkát idjössz dolgozni.

Én meg keresve a megfelelő megbízható partnert éppen veletek szerződőm a teljes fuvarozásra.( Hát nem aranyos?)

Apróbb körökkel ugyan de újra felbukkansz az életemben. Újabb állomás tehát ahol már a kapcsolat „irányítottsága” révén bensőségesebbé vállhatott, - a Szobi szörp budapesti raktára.

És a Nagy Szervező most már bedob mindent.

Engem az otthoni dolgok érzelmi parkolópályára vezetnek ( ezt is meg kellett szervezni és pontosan időzíteni ! )

Fel kellett támasztani az „Igényt !” , hogy észre vegyelek végre !

Napi beszélgetések, olyan helyzetek teremtése, hogy észre vegyem milyen szép és csodálatos vagy, és mennyire hiányozhatsz nekem.

Néha kezdtem irigyelni Karcsit aki többet tud veled lenni még ha csak dolgoztok is.

Gondold csak el mennyi „Véletlent” kellett a Te életedben létre hozni, hogy sehova máshova ne mehess csak oda elém, megmutatni magad, és akarj is velem eltölteni néhány kellemes percet. Mert érzed a feléd irányuló megkülönböztett figyelmet.

 VÉLETLEN 4./

 És most már jöhet az újabb csavar !

Már fészkelődik bennem valami irántad ami persze lehetett volna egyszerű barátság is. De ez a dolog nem tetszett volna a „Nagy Szervezőnek”. Nem azért mesterkedett ennyit, hogy ez csak így legyen.

Megszervezi hát, hogy „Elveszítselek”.

Elég a budapesti raktárból, túl drága lett hirtelen, vissza szobra, a következő évi pályáztatásnál egy uj cég lép a fuvarozásba s igy  a körülmények úgy hozzák, hogy „látszólag” végleg elszakadunk egymástól.

 De itt már más a helyzet, hiszen észre vettelek. Azért a biztonság kedvéért szervez egy két ügyet, hogy muszáj legyen beszélnünk, találkoznunk. Tehát csak, sikerül úgy intézni, hogy megtapasztaljam, létezel és még mindig olyan vagy amilyennek látnom kell TÉGED !

És ebben a szituációban el kell juttatni engem az amúgy kiegyensúlyozott, és nagyonis reálisan gondolkodó embert, hogy átlépve minden korlátot, vállalva az esetleges kigúnyolást is, találkozóra hívjalak és elmondjam NEKED, hogy szégyen ide szégyen oda Szeretlek.

Be lett vetve minden.

Furamód a televízió is meg az újságok is épp ekkor foglalkoznak a nagy korkülönbséggel létrejött szerelmekkel.

Furcsamód épp ekkor éri el az otthoni válság a teljes kilátástalanság szintjét, és én rohadtul egyedül maradok az érzelmi problémáimmal.

Furcsamód megjelenik lelkemben a régen eltemetett másik én, a romantikus, álmodozó, verseket író őrült, akit nem lehet már féken tartani veled kapcsolatban.

És megszületik az első vers bennem arról, hogy vagy nekem, a lelkemben most már kitörölhetetlenül. „Vers csak úgy Tímeának”

Persze benned is ügyeskedni kellett, hogy nehogy elszúrd mindjárt a kezdetén az ügyet egy tök egyszerű elutasítással, ami egyébként teljesen természetes lett volna.

Így hát nem tudott kijönni belőled sem akkor, és talán azóta sem igazán a tiltás !

 A „Nagy Szervező” most már elégedett. Sikerült engem ebbe a zsákutcába becsalogatni és innen már nincs kiút.

Miközben TE mély hallgatásba burkolództál ( teljesen jogosan hiszen igazán nem tudsz mit kezdeni ezzel az egésszel) nekem ezt a hallgatást muszáj félreértelmeznem és megindulhat bennem a „harc”a két lélek vitája. Megszületnek a levelek sorban amelyekből persze TE azt hiheted neked nem is kell csinálni semmit hiszen ez a manus majd csak meggyőzi saját magát ennek a dolognak a teljes csődjéről.

 Így aztán nem is válaszolsz semmit egy kurta „ Semmi jóra ne számíts „-on kívül. Ez a félmondat tulajdonképpen az egész ügy végére pontot is tehetne de nem ! Téged rá kellett venni, hogy az így becsapott ajtót nyisd ki résnyire azzal, hogy mondd azt : Beszélni akarsz velem erről.

( Pedig dehogy is akartál már akkor is volt neked bajod elég és jöttem én púpnak a hátadra. )

És mégis ezt mondtad ! Puff neki ! újabb csavar a dologban.

És megszületnek a versek sorban egymás után, és létre jön a találkozó amikor én a számomra akkor a világ legcsodálatosabb nőjével vacsorázhatok. Remegek belül mint az első randira készülő gyerek. Átadom NEKED lelkem virágait a 33. Verset, amit ajándékképpen Neked irtam.-és persze megint nem történik semmi.

És figyeld csak ! A versek csak úgy születek én nem is számoltam őket és akkor még igazán nem is tudatosult bennem a köztünk lévő korkülönbség de harminchárom verset kaptál ! se többet se kevesebbet. Milyen érdekes hogy köztünk pont ennyi van és erre én is csak akkor figyeltem fel, amikor a születés-napodra készülök és írok neked.

Hát persze nem történik semmi reménykeltő dolog, és mégis.......

Nos már a célegyenesben vagyunk.

Miközben már mérhetetlenül megül bennem a szerelem irántad, kellett még egy kis csavar, hogy a „LECKE” teljes legyen.

A régen rajongásig szeretett feleség rádöbben, hogy nagy baj van, és ahelyett, hogy patáliát csapna rákapcsol és visszaszerzési akcióba kezd. Minden dolgot ami bennünket szétválasztott becsülendő módon megfordít és bizonyítja nagyon szeret.

Maximálisan megérti a bennem feltámadt érzést, megkapja és elolvassa az egész történetet, a leveleket a verseket. Nem hisztizik csak csendesen azzal a biztos tudattal hogy ismer engem mindent megváltoztat.

Tudja, ha bebizonyítja mennyire szeret képtelen leszek ŐT elhagyni, és azért, hogy ne érezzen fájdalmat mindent meg fog kapni tőlem.

Mert én pontosan tudom milyen érzés szeretni viszonzatlanul így ha belepusztulok is ŐT nem teszem ki ilyen érzésnek. Tudatja velem szüksége van rám a szertő férfira.

Aztán helyzeteket kellett teremtenie a „Nagy Szervezőnek” , hogy lássam milyen megítélése van a környezetemben a családját elhagyó férjnek, és ez a kisebb, hanem a „csábító nőnek”. Furcsamód éppen ekkor történik a közvetlen környezetünkben egy-két ilyen eset.

Tehát hallanom kellett a véleményeket a „szégyentelen nőkről”ahhoz, hogy rádöb-benjek ha igazán szeretlek ezt nem tehetném meg veled még akkor sem ha valamilyen csoda folytán hajlanál is rá.

Mert azt ugye senki sem hinné el, hogy közöttünk valódi szerelem ébredhet. ( ezt egyébként józan pillanataimban én is kétségbe vonom)

 Nos a Nagy Szervező most már elégedett.

A „LECKE” kész. Az áldozat vergődik rendesen a hálóban, de azért még kell valami.

Még egy-két apróságot el kell rendezni.

 VÉLETLEN 5./

 Miközben apró utalásokkal nem engedi, hogy a kapcsolat közöttünk teljesen megszakadjon, megszervezi, hogy újra elém kerülj teljesen.

És ne tudjak szabadulni ettől még akkor sem ha akarok.Csődbeviszi a fuvarozó céget és igy érdekes ti azonnal teljesen visszakerültök hozzánk, majd bár erre senki sem gondolt igazán – ismét kell egy budapesti raktár. Ismét megbizást kapok teljes jogkörel. Uj raktár, uj iroda, ahol természetesen a szobi vezetés egy helyen dolgozik a fuvarszervezőkkel.

Helyzet van ! Kikerülni sem tudlak ! Napi munkakapcsolat lett intézve.

A „LECKE” sikerült menekvés nincs.

Miközben pontosan tudom nincs olyan körülmény, hogy közöttünk lehessen valami ( hiszen ha egy fikarcnyi érzés is lett volna benned ez már megtörténhetett volna.) Az álmodozást nem tudom kiirtani a fejemből. Újra és újra jönnek elő kitalált helyzetképek, hogy ha így lenne vagy úgy lenne akkor talán......( pl. milliárdos főnyeremény még lottót is vettem) mint egy éretlen kisdiák.

Persze a lelkem reálisabb fele ezeket sorra a helyére is teszi csak mégis van. És újra és újra születnek dalok a semmiből.

Mint ez a Celine dal ami már első hallásra sziven ütött és szinte azonnal megszólalt bennem magyarul, noha semmit sem tudok az eredeti szövegről:

Egy álomkép              

egy gyönyörű szép álomkép   

hogy átölel a két karod              

mosolyog a két szemed énrám.

De álomkép mert nem talált              

válaszra e szív.

 Azt hittem én          

hogy fellángol a szerelem     

ha megmutatom lelkemben

minden hely az Övé már rég.

De tévedtem, ez oly kevés          

a szerelem nem én rám talált.

Rád néztem én

és megsebzett a szerelem      

a virágok a lelkemben    

csak Érted, Neked nyíltak ki         

Ez oly kevés, és nincs remény

elhervadhat minden virág.

2003.junius.02.

És tudod a legutálatosabb dolog rádöbbeni arra, hogy a halál sem adna megoldást ! Miért ?

1.    Mert soha életemben nem tudtam elfogadni, hogy ember eljuthat oda, hogy megölje magát. Ez megfutamodás, gyávaság.

2.    Mert nem okozhatok önzésből ekkora fájdalmat azoknak akiket szeretek és számítanak rám.( önzés = megszabadulni ettől a ....)

3.    Mert a Nagy Szervező elhitette velem, hogy amíg élek addig remény is van arra, hogy mégis .....

 Nos szerinted ez így végiggondolva valóba mind VÉLETLEN ?!

Most már talán megérted belegondolva a helyzetembe magad miért gyűlt néhány könnycsepp a szemembe akkor.

 Most, hogy ismerjük a végeredményt, a célt ami miatt ez az egész folyamat lezajlott nézzük csak meg a tényeket :

1/Van egy pasi akinek a Szerelem a szent és sérthetetlen csoda maga.

2/ Van egy pasi akinél a Szerelem attól lesz szép, hogy az akit szeret az csodálatosan érezze magát és egész eddigi életében erre törekedett. Aki úgy tud uralkodni az érzésein, hogy azt akit szeret el akarja juttatni a legnagyobb boldogságba legyen az a mindennapi élet vagy szex vagy bármi még olyan áron is, hogy elveszíti ŐT.

3./   Van egy pasi aki viszont vallja, hogy a szerelem nem birtokos viszony, és soha senkinek nem mondta azt hogy csak TE lehetsz az egyetlen mert a lelkében az első szerelem és a többi mind még mindig úgy él szépen és tisztán ahogy az akkor megszületett.

 Teremtsünk hát olyan helyzetet, hogy vergődjön kicsit az ürge.

Véletlenül sem kap a sorstól elérhető szerelmet, átlagos lehetőséget olyat ami éppen megesik mert kell. ( mint ahogy az sok ismerősömmel történt)

NEM ! Kapjon egy olyan abszurd lehetőséget ami már a megszületése pillanatában kegyetlen fintor csak.

Tegyük elé „elérhető” közelségbe az elérhetetlent, hitessük el vele, hogy az életben van ilyen. Tegyük ezt akkor amikor amúgy is előjön az emberből az elmúlás közelsége okán a „kapuzárási pánik”, persze keverjünk hozzá egy kis otthoni érzelmi csalódást.

Aztán az egészet fűszerezzük meg romantikus szituációkkal, egy nem egyértelműen „bombázó” de kikerülhetetlenül szép és aranyos nővel. Intézzük úgy, hogy az ne tudjon azonnal nemet mondani illetve az is elég hogy nem küldi el a pasit rögtön a fenébe,

ÉS KÉSZ A „LECKE”

Éld meg hát „EMBERKE”