Porba irt rajzot a szél.

Éj gyönyörét irigy hajnal,

lopva elviszi messze.

Bántja szemem ez a fény.

Testednek illata bársony,

itt mereng még a kezemben.

Gyűrt lepedőd, még őrzi nyomát,

a bársonyos éji sikolynak,

éjszaka árnyai még,

félve a fénytől, itt sorakoznak.

Éberen őriztem álmaidat.

S kábultan néztem tegnapomat,

hogy suhan át a mába.

Mondtam volna szép szavakat,

mert oly sok kedves, jó gondolat,

itt szorong még a fejemben.

Kegyetlen ez a reggeli nap.

Elcsábít, elragad tőlem,

s én dermedten várom a pillanatot,

hogy szép alakod újra öleljem.

Kilesem apró titkaidat

Rúzs, kölni, pár kis mozdulat,

Ahogy készülsz a kinti világra.

Már nem vagy itt, csak testedet látom

gondolataid már messzire járnak,

sok idő, míg végére érsz dolgaid sorának.

Tegnapi csókod még többet ér annál

Mit kedvesen ígértél mára.

Nélküled nem jó, kidob az ágy,

hát, felkelek végre-valahára.