Néhányuk kézmagasságban ott van a polcon
örökre fényképalbumba zárva;
de szórtam belőle az éjféli Dunába is,
- tök sötét volt akkor - emlékszem - bennem is  -
(ott vannak még, utánuk nézek mindig, ha arra járok)
de gondom volt a levelekre is
- mind naponként katalogizálva -
(vannak fiókok, amiket sosem nyitunk ki)
a jelentés egy idő után elhalványul,
a jelentett nem lesz, csupán jelentéktelen;
holt nyelveken többé sosem beszélek,
csukott tenyeremet hiába faggatod,
nem férhet hozzá ujjad formabontó dialektusa
           
           (még akkor sem, ha véletlenül igazat beszél)

2008. júl. 29.