Csillagokra akasztva
egész este
csillagokra akasztott állkapoccsal vártam jöttödet
így tanítottál meg
a torkomban
kátránnyá folyt némasággal bánni
szelíd téglákra növesztetted körmeim
sem érted, sem utánad
többé nem dobálom
puha emlékeid köré
gúzs hajam nőni nem eresztem
csupán messzi-kíváncsi öledbe terítem
utolsó elkobzott sóhajom
amiért hagytál
a fénynél könnyebben szállni
2008. október 31.
|
|