Cigánykerék
a vaskapu előtt
a nép összeverődött
látszatra sopánkodtak
ám igazából a pletyka
nyelvükön ficánkoló íze
tetszett nekik
figyeltem, ahogyan ajtóról ajtóra jár
és óriási képtelenséggé dagad
fejkendők csóválták magukat
és ujjak mutogattak rám
itt-ott egy elkapott „szégyelld magad” szállt
valamit suttogtak a májról is
miközben hangosan röhögtek
tizenhárom évesen
akkor én az egészből csak annyit értettem:
nekem most cigánykerekeznem kell
az udvar közepén
hogy megmutassam
velünk minden rendben
el kell játszanom, hogy
anya nem zárkózott be a nagyszobába
hogy nem kerültek elő a nylonzacskóból
a dörzspapírra emlékeztető szövetzsebkendők
hogy egyáltalán nincs is rám aggatva
az a sötét, két számmal nagyobb second hand blúz
és hogy nem, én még egyetlen egyszer sem hallottam
hogy nekem ezentúl már soha többé nem lesz
alkoholista apám
2008. december 16.
|
|