Leszálltunk a troliról. Valaki
visszanézett. Talán Éva volt,
vagy Gábor? Mindketten
festőművészek. Fordultam
én is, arcul csapott a pillanat.
Messze, az utcavégen, mint
gerle a vezetéken, csücsült
a hatalmas nap. Önmaga is,
és körötte minden felhőpamacs
narancsban, vagy aranyban
ragyogott. Szép volt.
Fittyet hányt arra, ő most csak
egy giccs, cseppet sem érdekelte,
hogy esztétikai értéke nincs.
