(… pimasz fohász) 
 



      tisztelt költő úr te aki már fenn 
      bocsásd meg hogy én itt lenn 
      magasságodhoz fel nem érve 
      nyaldosom bőszen lábaid nyomát 
      nem tisztelek benned se Jézust 
      se Máriát kiveszett belőlem mára 
      a szent alázat egy felség létezik ami 
      rég nem a gyalázat hitem egy nagyságot 
      ismer el szándékom tiszta nem szülte gőg 
      csak kényszer formai és tartalmi hibákat vétve 
      fel nem érve ésszel keresem az utat  
      fosom a szót mondhatod rám bátran mániás voltam 
      én kérem már annyi más nem érdekel a fontos 
      az a tudás amit csak tőletek leshetek el