Kakas mese
Vili rajzolt egy kakast, s míg festék
után nézett, sarkantyús barátunk a
papírról simán lelépett. A hátsó udvarból
csudás dallamot sodort felé a szél, ellenállni
képtelen egy ily szépszál legény. Észtvesztve
rohant, taraja vitorlaként gyorsította iramát,
de hopp, most a kutya itatójában meglátta
önmagát. Stoppot fogott a lendület, csak
nézett, jövendő arája elé így mégsem léphet.
Billegette fejét, lesett jobbra, s balra,
hol van, ki gyógyírt tudna most e bajra?
Éppen arra röppent Ödön, a vén szarka,
döbbenten bámult a hófehér lovagra.
Szánakozott picit, majd homlokára csapott,
csak rövid szárnyalás, s a vízeséstől
szivárványt lopott. Így kapott peckes Gyurkánk
szép ünneplő ruhát, majd vele ment Ödön is,
násznagyként, megkérni a dalos csőrű Kotkodát.
|
|