A rableány könyörgése a szabadító halálért
Egekbe kiált a rableány szava,
hol van az otthon, merre száll kedvesem
lágyan szélbeomló dala? Oh, én szegény,
reggel tájt csak mostam a patakban,
lódobogást hallék, majd futottam csapatban.
Dús fürtjeim kígyózva verdesték hátamat,
nyújtózkodó kórók véresre karcolták
lassuló lábamat. Hiába sikoltás,
hiába néma ajkak mögött mélyen
elmormolt ima, nem volt már menekvés,
utolért a bádogba öltözött Ördög maga.
Parázslott a szeme, égetett karcsú derekam
átkaroló karja. Lovára rántott, és én kívántam,
lennék inkább halva. Drága jó anyácskám,
mért szülted meg lányodat! Meddig kell
viselnem gyalázatomat? Segíts meg
Istenem! Vedd el ifjú éltem, ne kelljen
az Ördöggel szövetségre lépnem!
|
|