út
ki emlékszik mióta fut
honnan indult merre szaladt
sík vidéken tört előre
pókhálókban el-elakadt
bősz folyókat győzött már le
patak felett ívelt ő át
rohant rohant észt veszejtve
rég feledve úti célját
lankák fogták meg a tempót
völgybe futott sosem fáradt
újra domb jött lendületből
maga alá gyűrt néhányat
kifulladva torpan most meg
sötét hegyek állják útját
gondolkodik néhány percig
aztán bátran taktikát vált
jobbra fordul balra tér át
később mint egy ezüst szalag
átöleli a nagy hegyet
lassan bár de újra halad
kapaszkodik fel az égbe
fenyvesek közt kúszik bátran
sötétségből majd kilépve
fenn a csúcson új világ van
napfény várja szellő szárnya
simogatja újra lágyan
körbenézve tágult szemmel
oldódik fel a látványban
|
|