Húsvétváró

Bizonyára minden családban speciális szokások kapcsolódnak az egyes ünnepekhez. Nálunk sincs ez másként. Évek alatt kialakult a húsvéti előkészületek menetrendje. Ma már nevezhetjük mindezt családi tradíciónak is.

Emlékszem még nagyanyám történeteire. Leánka korában az ünnepi előkészületek meszeléssel indultak. Dédnagyanyámmal felforgatták az egész házat. Egyetlen zugot sem hagytak ki. A festést a padló sározása követte, majd a szekrények rendezése. Áthúzták a tisztaszobában tárolt cihát, napos időben átszellőztették a dunnákat, párnákat. Kimeszelték a gangot, felsúrolták a kőlapokat, diófapáccal átkenték a zsalukat, ecetes vízzel fényessé varázsolták az ablakszemeket. Mára mindez picit leegyszerűsödött, meszelés, sározás helyett maradt a jó alapos nagytakarítás. Nagyhétre tavaszi színekbe öltözik az egész ház. Lekerülnek a zöld-piros drapériák, napfénysárgába öltöznek az ablakok. Barkaágak, húsvéti hangulatot idéző dekorációk várják minden szobában az ünnepet.

Nagyhét első napjai a pitvarban, az ólak környékén, a virágos kertben találták meg az asszonyokat, lányokat. Mindennek megújulva kellett várnia az ünnepet. Nálunk ilyenkor aktuális az első fűnyírás, állítjuk fel a kerti pavilont, költöznek a padlásról helyükre az asztalok, székek, padok.

Nagycsütörtökön már hajnalban zengett a baromfiudvar. Fejvesztve menekültek a tyúkok, érezve vesztüket. Én csak a hentest keresem fel, illetve ez a nap az ünnepi bevásárlásé. Késő délután tojást festünk. Amíg picik voltak a gyerekeim, viaszba mártott írókával mintáztunk, színes festékben áztattunk, meghagyott körömmel vakartunk, majd zsírral fényeztünk, így készültek a hímes tojások. Mára már ez is leegyszerűsödött. Szomszédasszonyommal összedolgozunk. Délelőtt ők, az unokájával hagyományos eljárással festenek. Reggel virágokat, leveleket gyűjtenek, ráillesztik a tojásokra, öreg harisnyákkal rögzítik, és az így előkészített tojások kerülnek a hagymahéjas főzővízbe. Amikor elérték a kívánt színt, lebontják a rögzítést, eltávolítják a sablonként használt növényeket, és már gyönyörködhetnek is mintázásuk eredményében. Délután nálunk zajlik a ceremónia, csak dunsztosüvegekben feloldott porfestékekkel. Élvezi a kicsi lány, főleg az utolsó tojásoknál, amikor már keverheti a színeket. Ilyenkor a cél a legrondább barna, és a már majdnem fekete tojás… A kész művekből tízet-tízet cserélünk, így mindkét ünnepi asztalra kerülnek hagymahéjas és színes tojások is.

Nagypénteken kakasszóra keltek eleink. Elsőként a sonka került a tűzhelyre, majd következett a nagy munka a teknőnél. Anyai nagyanyámék már csak bedagasztották otthon a kenyeret, nem sütöttek háznál. Nem emlékszem pontosan, pék volt-e a faluban, vagy valamelyik szomszédhoz hordták-e át a szakajtókba készített, jó alaposan bebugyolált tésztát.
9 órára már a liturgia várta a kicsiket és nagyokat. Ezen a napon sóban, vízben főtt babon kívül mást nem ettek. Nagypénteken én is korábban kelek, mint más napokon. Az én napom is a sonkafőzéssel indul, majd következik a kalácssütés. A húsvéti sóskalács nagyanyám receptje szerint készül. Az utolsó két adag tésztába már a főtt sonkából is csomagolok, ezzel kínáljuk majd hétfőn a betérő barátokat. Elhagytuk a sóban-vízben főtt babot is, felváltotta a hal. A délután az aprósüteményeké.

Nagyszombattal kapcsolatban már nem emlékszem pontosan a régi hagyományokra. Nálunk ilyenkor fejezzük be a húsvéti előkészületeket. Ebédre mindig friss spenótot készítek, fokhagymás rántással, sonkalével… Gyors takarítás, a vázákba nárciszok kerülnek, az utóbbi években nyírfaágakból húsvétfát is varázsolunk. Sok-sok éven át gyermekeim délután füvet szedtek, elkészítették a nyuszifészket, fürödtek, szépen felöltöztek és mint dédszüleik, indultak a szomszédlánnyal a délutáni misére, körmenetre. Mire hazaértek, ünnepi terítékkel ékesített asztal, és a nyuszifészekben ajándékok várták őket. Az esti menü minden évben hidegtál ahol főszereplő a főtt sonka és a tojás, hol aszpikosan, hol töltve.

Húsvét vasárnap az emberek kalácsot, sonkát, tojást, kolbászt vittek a templomba, és mise előtt megszenteltették. Reggel ez szolgálta az ünnepi étkezést. Én is ugyanezeket az étkeket halmozom az asztalra, kiegészítve primőr zöldségekkel, friss narancslével, aromás teával. Ezt a napot régen mindenki a saját portáján töltötte. Mára már rég elfelejtettük a babonát, húsvétvasárnapja a nagyszülőké, náluk töltjük a napot.

A falu fiataljai számára a legjelentősebb nap a hétfő volt. Nótaszóval, egymás vállát átölelve már kora reggel indultak locsolkodni a legények. Vödrökkel öntözték a lányokat, hogy lemossák róluk a farsangi tánc porát. Minél több ruha száradt délre a pitvarban, annál nagyobb volt dicsősége a lánynak. Nagyanyám módos paraszt szép lánya volt, mindig akadt mit felvennie, nem maradt szégyenben a többiek előtt, bőven száradt ruha délre az udvaron. Nálunk is dívik még a húsvéti locsolás szokása itt a város kertvárosi részében. A hagyományok is élnek még, nem csak kölnis üvegekkel kelnek útra a fiúk, házról házra járnak a vizesvödrök, szódásüvegek is. Múlt húsvétkor szakadt az eső. Annak bizony nem örültem, amikor a vödör vizet ebédlőnk kellős közepén zúdították leánkám nyakába. Remekül megoldottam a helyzetet, amíg az ifjú hölgy átöltözött, az urak felmosó vödröket, rongyokat kaptak, és csak utána ülhettek a terített asztalhoz. Nem csak a fiatalok indulnak körútra, baráti társaságunk férfiai is felkerekednek. Minden évben hozzánk térnek be utolsóként, tradicionálisan nálunk ebédelnek. Ha az időjárás engedi, az ünnep estéje általában közös grillezéssel telik.

Idén már picit másképp zajlik minden. Az első Húsvét, amikor nem ül családunk minden tagja az ünnepi asztalnál. Lányom Rómában tölti az ünnepet. Ki tudja mit hoz a következő év…

2006. Húsvét

 





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=9902