Emlékszel?
Emlékszel?
A konyhában vártál,
ültél az asztal mellett
a legbelső széken,
és csak annyit mondtál,
meghalt nagyanyád.
Éreztem, hideg
markomban a kilincs.
Álltam, és néztelek.
Átfutott rajtam,
hogy átöleljelek,
és együtt sírjunk,
de te nem sírtál.
Amikor hozzád értem,
kinyújtottad karod,
és eltoltál magadtól.
Anyu!
Fázom.
|
|