Egymással szemben,
tükrök közt állunk,
férfi és nő, a
valóság peremén.
Törött szárnyú ölelésben
rejtegetjük vágyunk,
hazudjuk, hogy nem beszélünk,
csak ösztönök nyelvén.
Átlépek rajtad,
tükrök közt járunk,
ínyedhez tapad sok
emésztetlen szó.
Önámítás köpenyedben
te is túllépsz rajtam,
sehol vége alagútba
zár a tükörajtó.
